A fenti igevers Isten ítéletének változó mértékéről beszél, amely a bűnt elkövető személy ismeretén alapul. A 3Mózes teljes negyedik fejezete a tudatlanságból elkövetett bűnökkel foglalkozik.
Jézus ezt mondja a János 9:41-ben: “Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
A Róma 5:13 szerint: “a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.”
Az 1. Timóteus1:13-ban Pál azt mondja, hogy azért nyert irgalmat, mert “hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.”
A bűn, amiről beszél a káromlás volt, mely Jézus tanítása szerint nem megbocsátható, ha a Szent Szellem ellen történik.
Láthatjuk, hogy Pál esetében a tudatlanság lehetőséget biztosított számára a második esélyre.
Ha az igazság meglátása után is folytatta volna a káromlást, bizonyára megfizette volna az árat.
Nem mondhatjuk, hogy az a személy, aki nem rendelkezik Isten akaratának teljes kijelentésével az ártatlan, függetlenül a cselekedeteitől.
A 3. Mózes 5:17 világossá teszi, hogy az egyén akkor is bűnös, ha tudatlanságában vétkezett.
A Róma 1:18-20 alapján minden ember intuitív ismerettel rendelkezik Istenről, mellyel felismeri, sőt megérti az istenséget.
Ez a fejezet később megmagyarázza, hogy az emberek megtagadták és megváltoztatták ezt az igazságot, amit Isten adott, így nincs mentségük.
Senki sem állhat Isten elé az Ítélet Napján azt mondva: “Isten nem tisztességes.”
Isten minden valaha élt személynek, – tekintet nélkül arra, hogy mennyire távol, vagy elszigetelten élt – megadta a lehetőséget, hogy megismerje Őt.
