“URam, ments meg!” (Máté 14:30)
Péter a kétely miatt kezdett süllyedni.
A 31. versben Jézus a kétely szót használta Péter félelmével kapcsolatban.
A félelem egyszerűen negatív hit, illetve hit a gonoszban Isten jósága és szeretete helyett.
Honnan származott ez a félelem?
A 2. Timóteus 1:7 szerint Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanságét. Nem Istentől jött.
Ez a félelem azért volt képes Pétert megragadni, mivel ő levette figyelmét Jézusról és inkább a körülményekre tekintett.
A félelem és a kétely nem képes csak úgy legyőzni bennünket; engednünk kell neki.
Ha Péter a figyelmét Jézuson tartotta volna, aki az ő hitének szerzője és bevégezője (Zsidó 12:2),
akkor nem félt volna.
Ahogy a hit Isten Szavának hallásából származik (Róma 10:17), a félelem abból származik,
amikor Isten Szavával ellentétes dologra nézünk vagy hallgatunk.
Nem kísért meg bennünket a félelem és a kétely, ha nem figyelünk arra, amit Sátán azért tesz,
hogy féljünk, illetve kételkedjünk.
A szélnek és a hullámoknak valójában semmi közük sem volt ahhoz, hogy Péter a vízen járt.
Képtelen lett volna járni a vízen Jézus segítsége nélkül akkor is, ha teljes nyugalom honolt volna a tavon. A körülmények egyszerűen elvonták a figyelmét a Mesterről és visszavitték a világi gondolkodáshoz. Hasonlóképpen, Sátán megpróbál eltéríteni bennünket azzal, hogy a problémáinkról gondolkozzunk.
Péter hite nem fogyott el azonnal, mivel a Biblia azt mondja, hogy “kezdett” süllyedni.
Ha nem lett volna hite, akkor azonnal elsüllyedt volna, nem pedig fokozatosan.
Ez azt illusztrálja, hogy a félelem belépése és a hit kilépése nem azonnal történik meg.
Mindig vannak előjelek, melyek erre utalnak.
Ha a figyelmed teljesen Jézusra fordítod, akkor meg fog menteni téged a problémáidban való elsüllyedéstől.
Számára nincs túlságosan nagy probléma, és Ő azt akarja, hogy jól menjenek a dolgaid és boldog légy.
