Az Úr tanítványaival kívánta megosztani a Páska vacsorát.
Kevesebb, mint huszonnégy órája volt arra, hogy befejezze a küldetését, és mint bárki más, aki megpillantotta a célegyenest, bizonyára izgalmat és megkönnyebbülést érzett.
A Páska vacsora a zsidók egyiptomi fogságból való szabadulására való emlékezés volt. (2 Mózes 13:3-10), de egy sokkal mélyebb szellemi tartalommal is bírt, ami Jézus halálán keresztül teljesedett be.
Az eredeti Páska éjjelén az Úr áthaladt Egyiptom földjén, és megítélte a földet, minden elsőszülöttet megölt az emberek és állatok közül egyaránt.
Az ítélet elkerülése végett minden zsidó családnak le kellett ölnie egy hibátlan bárányt, venni kellett a vérét és meg kellett jelölni a ház ajtófélfáit vele.
Reggelig a házon belül kellett maradniuk a vér befedezése alatt.
Amikor az Úr éjjel végighaladt a földön és elvégezte az ítéletet, akkor elhaladt azon házak mellett, melyek ajtófélfáin a bárány vére volt.
Ez tökéletes képe annak a megváltásnak, amit Jézus értünk tett a vére által.
Jézus a zsidó év első hónapjának 14. napján áldoztatott meg – pontosan azon a napon, amikor a Páska bárányt megölték a Templomban.
Valóban “Krisztus a mi Páskánk értünk áldoztatott.” (1. Korinthus 5:7.)
Ma, ítéletet érdemelnél a bűneid miatt, de amikor Jézust Uradnak és Megmentődnek vallottad meg,
akkor az Ő vérét alkalmaztad a szívedre.
Ma már nincs semmi félnivalód az Ítélet Napjától, mivel bűneid megbocsátást találtak és végleg el lettek törölve. Többé már nem vagy ítélet alatt. Isten kegyelme és irgalma alatt vagy.
