Egy család természetfeletti hitbeli utazása
Efézus 6,10 (KJV ford.)
Ahogy négyen ott ültünk az amerikai nagykövetségen, nyugtalanító érzés fogott el. Folyton arra gondoltam: Istenem, Te kézben tartod ezt, de volt bennem egy félelem, ami nem akart elmúlni.
A hivatalnok, aki meghallgatott bennünket, megnézte a papírjainkat, és megkérdezte:
– Miért mennek Amerikába?
Bryan, a férjem így válaszolt:
– Úgy érezzük, Isten elhívott minket, hogy ott tanuljunk.
– Tényleg? – hangzott a szigorú válasz. – Hol fognak élni? Hol fognak a gyerekeik iskolába járni? Hogyan fogják eltartani magukat?
Nemzetközi diákként Amerikában nem dolgozhatnánk, és magunknak kellene finanszírozni mindent. Bryan elmagyarázta, hogy eladjuk a házunkat, otthont keresünk, és iskolát a gyerekeinknek. Hiába.
– Elutasítom a kérelmüket – jelentette ki a tisztviselő. – Most már elhagyhatják a nagykövetséget!
Érezted már úgy, mintha a világ összeomlott volna? Mi éppen így éreztük. Ott álltunk kábultan. Eladásra kínáltuk a házunkat, és elmondtuk a családunknak és a barátainknak, hogy Amerikába költözünk, csak azért, hogy azt halljuk: „nem”.
Bryan végül azt mondta:
– Úgy érzem, el kellene mennünk Coloradóba, és megnézni a bibliaiskolát. Nézzünk iskolákat és egy házat. Így ha újra felteszik nekünk ezeket a kérdéseket, tudunk válaszolni.
Így hát lefoglaltunk egy egyhetes utat Coloradóba.
Miután meglátogattuk a Charis Bibliaiskolát és elrendeztük az új életünket Amerikában, visszatértünk Angliába.
– Megőrültünk? – kérdeztem Bryant. – Most írtunk alá néhány ezer dollárt egy házra és az iskolára, és még azt sem tudjuk, hogy átjutunk-e a vízumkérelmemmel kapcsolatos eljáráson!
Isten nem ígéri, hogy nem lesznek megpróbáltatásaink, de azt igen, hogy Ő velünk lesz – mondta.
A következő néhány hétben még nagyobb hitbeli lépést tettem, amikor felmondtam a munkahelyemen, összecsomagoltam a házunkban és felkészültem egy újabb meghallgatásra.
Amikor visszatértünk az amerikai nagykövetségre, egy másik hivatalnok előtt álltunk, aki átnézte a papírjainkat.
– Rendben vannak a dolgaik az Egyesült Államokban? – kérdezte.
Ezúttal el tudtuk mondani, hogy mit intéztünk
– Rendben – mondta –, jóváhagyom a kérelmet.
Köszönjük, Jézus! Megyünk Amerikába!
2011 novemberében megérkeztünk Coloradóba, hogy a Charisba járhassunk. Ami ezután következett, az három év tele hegycsúcsokkal és völgyekkel. A szívem azonban megváltozott, ahogy elmélyültem az Igében, megtanultam bízni Istenben, és megtaláltam az identitásomat Krisztusban.
Sue Nutmanről:
Negyvenévesen, egy radikális életmódváltás után Sue, a férje, Bryan és két gyermekük Angliából az Egyesült Államokba költözött. Isten szavára mindent otthagytak, és egy természetfeletti utazásra indultak.
