2022. jĂșlius 27., szerda

đŸ’„MI VAN a KEZEDBEN❓

,,Minden gondotokat ƑreĂĄ vessĂ©tek, mert neki gondja van rĂĄtok.,, (1. PĂ©ter 5:7)


A legfiatalabb fiam majdnem hĂĄrom Ă©vesen kezdett el beszĂ©lni. 
Nem volt semmi baj vele – miĂ©rt is beszĂ©lt volna, amikor hĂĄrom ember vette körĂŒl, akiket bĂĄrmire rĂĄvehetett, ha csak rĂĄmutatott valamire, vagy rĂĄmordult.
Okosabb volt mindannyiĂłnknĂĄl, Ă©s ennek meg kellett vĂĄltoznia.
Egy nap kifelĂ© jövet agy nyilvĂĄnos illemhelyrƑl, megprĂłbĂĄlta kinyitni az ajtĂłt, de a kilincs rugĂłja tĂșl erƑs volt a szĂĄmĂĄra, hogy elfordĂ­tsa. RĂĄm nĂ©zett Ă©s nyögött egyet, de Ă©n azt feleltem neki, hogy szĂłlnia kell, mielƑtt kinyitnĂĄm elƑtte az ajtĂłt. EllenĂĄllt Ă©s nem engedte el a kilincset. 

MĂĄsok is vĂĄrakoztak ott, ezĂ©rt aztĂĄn nekem kellett kinyitnom az ajtĂłt. 
A kicsiny kezĂ©vel mĂ©g mindig markolta a kilincset, Ă­gy azĂ©rt hogy elfordĂ­thassam a kilincset Ă©s kinyithassam az ajtĂłt, meg kellett szorĂ­tanom a kezĂ©t. Felismertem, hogy elƑször rĂĄ kell vennem, hogy elengedje az ajtĂłt, hogy kinyithassam azt.
 
Nem sokkal ezutĂĄn, az Úr szĂłlt hozzĂĄm: “Így van ez veled is. A problĂ©mĂĄid annyira szorosan a kicsi kezeid között vannak, hogy addig nem tudok mit tenni, amĂ­g el nem engeded.” HoppĂĄ! 
Azonnal tudtam, hogy mirƑl beszĂ©l az Úr. A szolgĂĄlat anyagi dolgaival foglalkoztam. 

Éjjel Ă©s nappal azon törtem a fejem, hogy mit is tehetnĂ©k a helyzet javĂ­tĂĄsĂĄĂ©rt. 
A gondomat nem ƐrĂĄ vetettem. MĂ©g mindig szorĂ­tottam a kis kezeimmel. JelkĂ©pesen kinyitottam a kezem Ă©s azt mondtam: “Uram, neked adom a problĂ©mĂĄmat. Te nyitod ki az ajtĂłt.” 
Ɛ meg is tette, termĂ©szetesen, a szĂŒksĂ©geinkrƑl gondoskodott.

TĂĄvolt tartod az Urat attĂłl, hogy beavatkozhasson a körĂŒlmĂ©nyeidbe, mivel olyan szorosan megragadtad a problĂ©mĂĄdat? 
Ereszd el azzal, hogy Rå veted a gondjaidat, mert Ɛ gondoskodik rólad. Jobban kezeli a problémåid, mint te tudnåd.

Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se