BOLDOGOK AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK 🔥

Jézus így szólt hozzá: “🔥Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

János 20:29

Amikor először tudatosult bennem, hogy az Úr ma is tesz csodákat, rájöttem, hogy a keresztény életemből kihagytam a természetfelettit. 

Ez arra ösztönzött, hogy az elvesztegetett időt bepótoljam, mégpedig azonnal szerettem volna mindent megkapni. 

Hallottam a látomásokról, álmokról és angyali látogatásokról – mindet szerettem volna! 

Ezért azután elkezdtem imádkozni, hogy
megtörténjenek ezek a dolgok. Az Úr azonban szólt hozzám az Ő beszédével – mint például a fenti igék – hogy ne ezen az úton haladjak. Jézus azt mondta, hogy az általa látott legnagyobb hit az volt, amelynek nem volt szüksége látásra, hogy bízzon. 

Ez a hit egyedül Isten Igéjében volt. (Máté 8:10.)
Azt mondta Tamásnak, hogy azért hitt, mert látott, de egy nagyobb áldást nyernek azok, akik hisznek és nem a látásukra alapoznak. 

Ez azt jelenti, hogy annál nagyobb hitben járhatunk, minél inkább egyedül Isten Igéjétől nyerjük az irányítást. Ez meggyőzött engem. Isten legjobbját szerettem volna. 

Tudtam, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és én szerettem volna a hit legmagasabb formájában tevékenykedni. 

Ezzel nem azt mondom, hogy elutasítom a látomásokat és az álmokat – mindkettőt megtapasztaltam már – de ezek többé már nem állnak a figyelmem középpontjában. Isten Szava elegendő módon természetfeletti számomra. 

Ha az Úr egy angyalt, vagy más embereket választ ki arra, hogy szóljon hozzám, akkor figyelni fogok rájuk, de többé már nem igénylem ezeket. Isten Igéjének nincs szüksége további megerősítésre; abszolút tekintélyt élveznek az életemben.

Miért ne döntenél úgy, hogy hitben jársz ma, és Isten ígéreteiben attól függetlenül hiszel, hogy mit látsz, hallasz, vagy tapasztalsz? 

Legyen olyan hited, mint a századosnak, olyan hited, amelyen Jézus is elcsodálkozott.

Máté 8:5-13; 

5. Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
7. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
9. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
10. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
11. De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

János 20:24-29:

24. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
25. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
26. És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27. Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
29. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.