Sokféleképpen mutatta meg Jézus a vallási vezetőknek, hogy valójában nem igazak Isten előtt.
Ebben a példázatban megmutatta, hogy ki az, aki igazán megcselekedte Isten akaratát.
Nem az a fiú, aki beszélt róla, hanem az a fiú, aki lázadásban kezdte, de később megtért és cselekedte az Atya akaratát. Ezek a vezetők kegyesség látszatával rendelkeztek ugyan, de nem cselekedték Isten akaratát. A vámszedők és prostituáltak nem rendelkeztek a kegyesség látszatával, de amikor János prédikációjával szembesültek, sokan megtértek közülük és kezdték cselekedni – a történetben szereplő első fiúhoz hasonlatosan – Isten akaratát.
Ezek a vallásos zsidók, akik Mózes székében ültek, kizárták magukat Isten képviseletéből a földön, mivel képmutatóak és keményszívűek voltak. Még a vámszedők és a prostituáltak is – akik megtértek – előttük jártak. A vallásos emberek között nincs gyakoribb bűn az önigazultságnál: a szájukkal tisztelik az Urat, miközben a szívük távol van Tőle. (Máté 15:8.)
Rettenetes bűnösök tértek meg és léptek be Isten királyságába a nagyon vallásos zsidók előtt, mivel tudták, hogy bűnösök, és hitüket Jézusba helyezték.
A vallásos önigazultság egyik leghalálosabb becsapása az, hogy saját jó cselekedeteink miatt fogunk megmenekülni. Képtelenek vagyunk megmenteni önmagunkat, függetlenül attól, hogy milyen jók a cselekedeteink.
Emlékezz arra, hogy miként menekültél meg és ki mentett meg.
Emlékezz arra, hogy miként menekültél meg és ki mentett meg.
Ha alázatos maradsz tudva, hogy igaz kapcsolatod Istennel Jézus miatt van, ahelyett, hogy folyton bizonygatnod kellene magadnak igazságodat, szíved örömmel és dicsérettel telik meg az iránt a személy felé, aki megigazított Isten előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése