Ez az egyetlen módja, hogy a bűneink bocsánatot nyerjenek.
Ez az út nem a mi szent életünkkel, sem pedig a mi munkánkkal nincs kikövezve.
Isten nem a “jó” embereket választotta ki és váltotta meg; Ő az istentelent, a bűnöst teszi igazzá (megváltását terjeszti felé) (Róm 4,5)
A fenti kijelentés a vallásos emberek számára sok problémát okoz. Azt mondják:
“Várj egy kicsit! Én hiszem, hogy ezt vagy azt meg kell tenned azért, hogy szent legyél.”
Vallás – hamis vallás, emberi elképzelések – Istennel és az Ő áldásaival kapcsolatos tanítások, ezek mind a mi saját jóságunk és munkánk eredményei.
A vallásos tanítók azt mondják,
“A mi egyházunkhoz kell tartoznod. Be kell fizetned a tizedet, olvasnod kell a Bibliát és többet kell imádkoznod, hogy csak néhányat említsek. Aztán, ha mindezen dolgokat helyesen megteszed, Isten elfogad téged.”
Ez egy anti-Evangélium! Ez Isten kegyelmének “jó hír”-e ellen van, mivel a megváltás terhét a te hátadra rakja – és ezt nem bírod el.
Senki sem válthatja meg önmagát!
Ez alapvetően a hamis “Evangélium”, amelyet manapság a vallás prédikál. Talán beszélnek az egy igaz Istenről és használnak olyan kifejezéseket, mint “az Isten: Atya”. Talán megemlítik, hogy Jézus a világ Megváltója, aki meghalt a bűneinkért. De a magvát, a velejét tekintve ez egy másik “Evangélium” – amely egyáltalán nem is örömhír. (Gal 1,7)
Az Evangélium nem csak a megváltásban való hitet jelenti, hanem mindazon eszközök megértését, amelyek által ez a megváltás elérhetővé válik. A “ha jól cselekszel és jót teszel, akkor szent leszel” hír nem az igaz Evangélium. Figyeld meg, mit mond Pál a legelső, szolgálóknak rendezett konferencián tartott beszédében Efezusban:
“De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24)
Pál talán így fogalmazhatott volna másképp:
“Az Evangélium tanúja vagyok – amely Isten kegyelmének jó hí-re.”
Az “Evangélium” és a “kegyelem” szavak olyan kifejezések, amelyek felcserélhetőek. A jó hír – vagy Evangélium – az Isten kegyelme.
Sőt a “üdvösség” szót is félreértelmezik. Az evangéliumi keresztények azt mondják, hogy a üdvösség egy egyszer megtörtént esemény, egy tapasztalat, amikor a bűneid megbocsáttatnak.
A fenti kijelentés a vallásos emberek számára sok problémát okoz. Azt mondják:
“Várj egy kicsit! Én hiszem, hogy ezt vagy azt meg kell tenned azért, hogy szent legyél.”
Vallás – hamis vallás, emberi elképzelések – Istennel és az Ő áldásaival kapcsolatos tanítások, ezek mind a mi saját jóságunk és munkánk eredményei.
A vallásos tanítók azt mondják,
“A mi egyházunkhoz kell tartoznod. Be kell fizetned a tizedet, olvasnod kell a Bibliát és többet kell imádkoznod, hogy csak néhányat említsek. Aztán, ha mindezen dolgokat helyesen megteszed, Isten elfogad téged.”
Ez egy anti-Evangélium! Ez Isten kegyelmének “jó hír”-e ellen van, mivel a megváltás terhét a te hátadra rakja – és ezt nem bírod el.
Senki sem válthatja meg önmagát!
Ez alapvetően a hamis “Evangélium”, amelyet manapság a vallás prédikál. Talán beszélnek az egy igaz Istenről és használnak olyan kifejezéseket, mint “az Isten: Atya”. Talán megemlítik, hogy Jézus a világ Megváltója, aki meghalt a bűneinkért. De a magvát, a velejét tekintve ez egy másik “Evangélium” – amely egyáltalán nem is örömhír. (Gal 1,7)
Az Evangélium nem csak a megváltásban való hitet jelenti, hanem mindazon eszközök megértését, amelyek által ez a megváltás elérhetővé válik. A “ha jól cselekszel és jót teszel, akkor szent leszel” hír nem az igaz Evangélium. Figyeld meg, mit mond Pál a legelső, szolgálóknak rendezett konferencián tartott beszédében Efezusban:
“De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24)
Pál talán így fogalmazhatott volna másképp:
“Az Evangélium tanúja vagyok – amely Isten kegyelmének jó hí-re.”
Az “Evangélium” és a “kegyelem” szavak olyan kifejezések, amelyek felcserélhetőek. A jó hír – vagy Evangélium – az Isten kegyelme.
Sőt a “üdvösség” szót is félreértelmezik. Az evangéliumi keresztények azt mondják, hogy a üdvösség egy egyszer megtörtént esemény, egy tapasztalat, amikor a bűneid megbocsáttatnak.
Ez igaz; van egy pillanat, amikor a halálból az életre jutsz, de ez nem minden, ami történik.
Ez így a szónak nem a teljes meghatározása. Az üdvösség nem korlátozható a kezdeti újjászületési tapasztalattá.
Az üdvösség mindaz, amelyet Jézus a bűnhődésével megszerzett számunkra.
Az üdvösség mindaz, amelyet Jézus a bűnhődésével megszerzett számunkra.
A görög sozo, amiből a “megváltott, megmentett” szót fordították, többet jelent, mint pusztán a bűnök megbocsátása; jelenti továbbá a gyógyítást, megszabadítást és a jólétet. Ez egy olyan szó, amely összefoglalja mindazt, amit Jézus a halálával, temetésével és feltámadásával nyújtott számunkra.
A Jakab levél 5,14-15 elevenen és színesen jeleníti meg számunkra azt, hogy az üdvösség magában foglalja mind a gyógyítást mind pedig a bűnök megbocsátását:
“És a hitből fakadó imádság megszabadítja [sozo] a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (zárójel tőlem)
Az üdvösség nem más, mint egy számos előnyt tartalmazó ajándékcsomag, és mindez Isten kegyelmének és nem a mi munkánknak az eredménye. Ugyanakkor a Sátán folyamatosan megpróbál becsapni minket. Ő az, aki kétkedővé tesz bennünket afelől, hogy Isten az Ő képességeit az érdekünkben akarja használni, és szerencsétlenségünkre az egyház gyakran megerősíti ezt a gondolatot.
Többször tapasztaltam, hogy hívő keresztények sorban állnak imát kérni azzal, hogy:
“Miért nem gyógyulok meg? Böjtöltem, imádkoztam és tanulmányoztam az Igét.
A Jakab levél 5,14-15 elevenen és színesen jeleníti meg számunkra azt, hogy az üdvösség magában foglalja mind a gyógyítást mind pedig a bűnök megbocsátását:
“És a hitből fakadó imádság megszabadítja [sozo] a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (zárójel tőlem)
Az üdvösség nem más, mint egy számos előnyt tartalmazó ajándékcsomag, és mindez Isten kegyelmének és nem a mi munkánknak az eredménye. Ugyanakkor a Sátán folyamatosan megpróbál becsapni minket. Ő az, aki kétkedővé tesz bennünket afelől, hogy Isten az Ő képességeit az érdekünkben akarja használni, és szerencsétlenségünkre az egyház gyakran megerősíti ezt a gondolatot.
Többször tapasztaltam, hogy hívő keresztények sorban állnak imát kérni azzal, hogy:
“Miért nem gyógyulok meg? Böjtöltem, imádkoztam és tanulmányoztam az Igét.
Fizetem a tizedet és gyülekezetbe járok. Megteszek minden tőlem telhetőt. Mit kíván még Isten?”
Amikor ilyeneket hallok, ők maguk adják meg számomra a választ a kérdésükre.
Amikor ilyeneket hallok, ők maguk adják meg számomra a választ a kérdésükre.
Nem arra mutatnak, amit Jézus tett; arra mutatnak, amit ők maguk tettek, és ez mindig kudarchoz vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése