Az emberek folyamatos küzdelemben vannak azért, hogy jó érzéseik legyenek önmaguk felől, mégis úgy tűnik, az élet telis-tele van nyomasztó helyzetekkel, melyek újra és újra próbára teszik a küzdőképességüket.
Elmennek bizonyos dolgok mellett, melyekről úgy tartják, hogy a normális reakció határát súrolják.
Az önértékelésük fenntartása felmentést ad a cselekedeteikre.
Azt mondják: "Vannak bizonyos határok; én csak egy ember vagyok.
Mennyit kell elviselnie egy embernek?"
Azok, akik nem kapcsolódnak Isten korlátlan szeretetére, egyet fognak érteni és felmentést adnak önző hozzáállásukért és cselekedeteikért.
Az igazság az, hogy ahol korlátaink véget érnek, ott kezdődik Isten szeretete.
Ő nem hagyja magára a gyermekeit.
Bennünk él és belénk helyezte a természetfeletti szeretetét és örömét, hogy mindent képesek legyünk elviselni.
Ez azt is jelenti, hogy a hívőnek nincs mentsége arra, hogy kiboruljon és feladja.
Isten képessége bennünk van a kitartásra, mivel birtokoljuk az Ő szeretetét, amely sohasem fogy el.
Ez az igazság nem jelent kárhoztatást, ez egy felszabadító igazság, amely szabaddá tesz téged is.
"és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Jn. 8/32.
A meghátrálás vagy feladás okozta átmeneti vigasz hamar tovatűnik a nem megfelelő viselkedésünk okozta bántó valóság miatt.
Ahogy Jakab apostol mondja:
"Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát." Jak. 1/20.
Függetlenül attól, hogy mennyire jó érzés beletörődni és meghátrálni testies érzelmeink miatt, a meghátrálás csak bánatot okoz.
Ma, ha Isten szeretetéhez közeledsz, Isten természetfeletti képességgel fog felfegyverezni téged, semmi sem lesz lehetetlen számodra!
Megváltoztatod a megváltoztatható dolgokat, és kitarthatsz azokban, amiket nem lehet megváltoztatni.
(Forrás: Daily Devotional – Andrew Wommack Ministries)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése