Az iga fából készült, az alsó részén két nyílás helyezkedett el. Az iga két ökör nyakán nyugodott, melyeket eke vagy kocsi elé fogtak. Átvitt értelemben az iga szolgaságot, alávetettséget jelentett.
Jézus figyelmeztetett bennünket arra, hogy vessük alá magunkat Neki, mivel az igazi nyugalom az Ő szolgálatóból származik – nem a magunkéból.
Egy új ökröt gyakran úgy képeztek ki a szántásra, vagy a kocsi vontatására, hogy egy tapasztalt ökörrel fogták közös igába.
Az iga visszatartotta a fiatal ökröt attól, hogy a saját dolgai után nézzen, és hamarosan megtanult a mesterének engedelmeskedni. Hasonlóképpen működik a Jézussal való közös iga.
“Az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! “ (Jeremiás 10:23.)
Igát kell viselnünk ifjúságunk idején (Jeremiás siralmai 3:27.), ha érett kereszténnyé szeretnénk válni, de ezzel véget is ér az összehasonlítás.
Az ökröket ugyanis gyakorta igen durva módon bírták rá az engedelmességre, ám Jézus szelíd és alázatos szívű, és a szeretetével nyer meg magának bennünket. Jézus többet húz a teherből, mint azt a része diktálná; ezért a terhünk könnyű.
A világ legszeretőbb édesapja sem hasonlítható mennyei édesapánk szeretetéhez.
Mégis, sokszor könnyebb hinnünk egy apa, anya, vagy házastárs segítségében, mint abban, hogy Isten védelmez bennünket, megáld, és ellát minket. Viszonylag kevesen kételkednek valójában Isten képességeiben, de sokan kételkednek abban, hogy Ő hajlandó a képességeit a javunkra fordítani.
A kételkedés és a hitetlenség okozza, hogy nélküle teszik mindennapi dolgaikat.
Ezekben a versekben Jézus arról biztosít téged, hogy az Ő szeretete és hajlandósága, hogy megmutassa a szeretetét, messze túlhalad minden emberi kapcsolatban tapasztalt szeretetet és hajlandóságot. Nemcsak azt szeretné, hogy szeresd Őt, de azt is akarja, hogy engedd, hogy szeressen ma téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése