“💞Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ” (Máté 7:1)
Bár gyakran halljuk, hogy nem szabad másokat ítélnünk, a Bibliában sok példa van arra, hogy emberek megítéltek másokat. Pál azért imádkozott, hogy a szeretetünk mindinkább bővölködjön ítéletben. (Filippi 1:9.)
Jézus és a tanítványok beszéltek az ítéletről. Tehát az ítéletnek van egy rossz és egy jó módja.
A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat.
Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük, vagy szellemileg értékeljük a helyzetet vagy embereket. Próbára kell tennünk a szellemeket. (1. János 4:1.)
Az ítélet, mint megkülönböztetés jó.
Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen. Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudván azt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.)
Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanazon módon leszünk mi is megítélve.
Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie.
Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, hogy az Úrtól hallottunk. Nem szabad a saját csalódottságunkból vagy személyes előítéletünkből szólnunk.
Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban.
Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztesd meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten Beszéde szerint cselekedhess.
************************
Csaba Kiss:Nem mindegy, hogy ELÍTÉLSZ, vagy MEGÍTÉLSZ.
Minden hívőnek megvan a lehetősége a helyzet, a hallott dolgok, a látott dolgok megítélésére.
Ez annyit jelent, hogy el tudjuk dönteni, hogy az adott dolog jó, esetleg követésre méltó, vagy nem jó és akkor nem kell foglalkozni vele.
Egy másik ember cselekedetét, beszédét is meg lehet így ítélni, de ezt az embert nem szabad elítélni.
Ez azt jelenti, hogy nem szabad azt mondani a másiknak, vagy a másikra, hogy ez olyan dolog, ami miatt te pokolra fogsz kerülni.
Azt viszont meg lehet tenni a helyes megítélés után, hogy az illetőt a pokollal való fenyegetés helyett szeretettel a jó irányba terelgetünk.
Ha mást elítélünk, azt mindig Isten törvényei alapján tesszük, amivel igazoljuk, hogy mi magunk is a törvények megtartása által akarunk megigazulni és az ilyen emberre azt mondja Isten, hogy a kegyelemből kiesett. (Gal. 5/4)
