Az özvegyasszony és a hamis bíró történetében Jézus nem azt mondta, hogy Atyánk igazságtalan,
nem mondta, hogy Istent egészen addig szükséges zaklatnunk, amíg végül kimerül, és kérésünket végre teljesíti azért, hogy megszabaduljon tőlünk!
Az özvegyasszony cselekedete igazán dicséretes volt.
Jézus egyszerűen szembeállította Isten hajlandóságát, hogy imáinkat megválaszolja a hamis bíró vonakodásával, hogy teljesítse az özvegyasszony kérését.
Nemcsak egy Istenünk van, aki igazságos Bíró, aki gyorsan elégtételt szerez a választottak számára, de Jézusunk is van, aki Szószólónk és ügyvédünk. Mindig közbenjár értünk.
Ellenségünk (az ördög) folyamatosan vádol bennünket és torz módon mutatja be Istent (a Bírót) számunkra.
Ez arra késztethet bennünket, hogy feladjuk és még csak ne is említsük ügyünket Istennél,
mivel kételkedünk abban, hogy Ő válaszol nekünk.
Azt tanítani, hogy Istent addig kell “szekálnunk”, amíg végül megteszi amire szükségünk van,
nem egy jó teológia. Jézus kijelentette, Atyánk nem egy igazságtalan bíró, akire nyomást kell gyakorolni, hogy jót cselekedjen.
Sátán csapott be bennünket azzal, hogy Isten nem hajlandó megválaszolni az imáinkat.
Jézus ezt a hazugságot támadta meg példabeszédével.
Arra bátorított bennünket, hogy azzal a tudattal kérjünk és imádkozzunk Istenhez,
hogy Ő szeret bennünket, meg kíván áldani bennünket és megválaszolja kéréseinket.
Az özvegyasszony cselekedete igazán dicséretes volt.
Tudta, hogy mi az ő jogos tulajdona, és elutasította még a gondolatát is annak, hogy a válasz nem lesz.
Ha ennyire biztos és eltökélt lehetsz az igazságtalan emberekkel szemben, akkor mennyivel biztosabb lehetsz, amikor hűséges Atyádhoz mész. Biztos lehetsz benne, hogy ma is minden esetben érted áll ki.
Ha ennyire biztos és eltökélt lehetsz az igazságtalan emberekkel szemben, akkor mennyivel biztosabb lehetsz, amikor hűséges Atyádhoz mész. Biztos lehetsz benne, hogy ma is minden esetben érted áll ki.