A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és megelevenedik." Mt. 9/18.
Ez azt tükrözi, hogy az Úr a hitünk szerint szolgál felénk.
Jézus azon a szinten szolgált az elöljáró felé, ahol a hite volt és nem dorgálta meg kicsiny hite miatt. Jak. 1/5.
A természetes emberi hit arra korlátozódik, hogy csak azt higgyük, amit az öt érzékszervünkkel felfogunk.
A természetfölötti isteni hit azonban túlmutat azon, amit képesek vagyunk látni, hallani, ízlelni, szagolni és érezni.
Azokat, amik nincsenek, az isteni hit előszólítja mint meglevőket.
Naponta használjuk a hitünket, amikor például a széken ülünk vagy autót vezetünk.
A hitünk nem nagyobb, mint az, amibe vetjük.
Ha egy kartondobozból készült székre ülnék, a földre zuhannék.
Függetlenül attól, hogy mennyi hitem lenne, az csődöt mondana, mert amibe vetettem, az gyenge volt.
A Biblia ezt írja:
"Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra," Zsid. 12/2.
A hit legegyszerűbb definíciója az, hogy valaki másra támaszkodunk, másban bízunk és más forrásától függünk.
Isten Igéje kijelenti, hogy a hitünk tárgya Jézus Krisztus, Ő pedig soha nem vall kudarcot és soha nem okoz csalódást. A szeretet hitet eredményez, vagyis működteti azt.
Természetünktől fogva csak azokban bízunk, akikről tudjuk, hogy igazán szeretnek bennünket.
Ha kinyilatkoztatást kapunk Isten feltétel nélküli szeretetéről irántunk, az bővelkedővé teszi bennünk a hitet.