Egyhetes összejövetelt tartottam egyszer egy 600 főt számláló gyülekezetben, Isten kegyelméről és hosszú tűréséről tanítottam, sokan megszabadultak ezen az alkalmon.
Azonban a pásztor minden este dicséretet vezetett, majd feltűnő módon lement a színpadról és kiment a gyülekezetből. Nyilvánvalóan nem tetszett neki egyáltalán az, amit hallott.
Megpróbáltam egyensúlyba hozni a dolgokat, hogy senki ne gondolhassa, hogy a bűnös életre bátorítok, de a pásztor nem maradt ott az üzeneteken.
Az alkalom utolsó estéjén kétségbeesetten próbáltam áttörni az elutasításán.
Egy éneket vezetett, amely az egymás iránti szeretetről és hosszú tűrésről szólt, arról a megbocsájtásról, még mielőtt valaki bocsánatot kérne. Ezt az éneket ő maga írta.
Mielőtt elhagyta volna a színpadot, megkérdeztem tőle, hogy tényleg hisz-e abban, amit énekelt. Megkérdeztem, hogy ez az elv azokra is vonatkozik-e, akik újra és újra rosszul bánnak velünk. Ékesszólóan azt mondta, hogy mindig és minden körülmények között meg kell bocsájtanunk.
Azután azt mondtam, “Nem furcsa az, hogy némelyek azt hiszik, hogy Isten több szeretetet vár el tőlük mások irányában, mint amennyit maga Isten mutat feléjük?” Megértette a lényeget.
Egy másik teszt, ami megmutatja, hogy isteni szeretetben járunk-e az, hogy mennyire vagyunk türelmesek. Isten szeretete mindig türelmes.
Amennyire igaz ez az egymás iránti szeretetünkre, még inkább igaz arra, ahogy Isten velünk bánik. Isten nem utasít olyasmire, amit Ő maga nem hajlandó megtenni. Istent nem könnyű provokálni.
Nincs nála rövidzárlat. Sokan azt gondolják Istenről, hogy hamar elveszti a türelmét, de ez nem igaz.
Elmélkedj ma Isten feléd irányuló hosszú tűrő szeretetéről, és engedd, hogy megmutassa mennyire türelmesen szeret téged.
Elmélkedj ma Isten feléd irányuló hosszú tűrő szeretetéről, és engedd, hogy megmutassa mennyire türelmesen szeret téged.
https://www.youtube.com/watch?v=wrRyu7rWAHc&list=PL522I0xkpR0Kw70YXLdoT1MBxedSIkWfM&index=45
