Ezelőtt Bartimeus számára nem volt más lehetőség, mint a koldulás. Nem volt gyógymód a vakságára.
De néhány ember beszélt neki egy emberről, Jézusról, aki gyógyította a vakságot.
Ez az ember most éppen mellette haladt el, és Bartimeus kiabálni kezdett, Dávid fiának nevezte Őt.
Ez azt mutatja, hogy Messiásként ismerte el. A testben megjelent Isten haladt el.
Semmi más nem számított!
Bartimeus számára lett volna más választás is.
Bartimeus számára lett volna más választás is.
Az ott álló emberektől pénzt koldulhatott volna, sőt, ezen a napon több hónapnyi pénzt is megszerezhetett volna. Koldus élete nagy lehetősége lehetett volna.
A koldusok így gondolkoznak. De Bartimeus ezen a napon elfordult a koldus élettől és hívő lett.
Nem egy lehetőségre gondolt, ami a koldus sorsában előtte állt, hanem egy vadonatúj életről, egy olyan életről, amely nem a kéregetésről szól, egy független életről, ahol magának keresheti meg a jövedelmét és másoknak is segítséget nyújthat. Milyen döntéseket hozol?
Annyira el vagy foglalva a status quo fenntartásával, hogy elmulasztod azt a lehetőséget, amit Jézus jelent az életed megváltoztatására?
Annyira elfoglalt vagy az életeddel, hogy nincs időd tanulni és imádkozni? Képtelen vagy gyülekezetbe menni az üzleti dolgaid miatt? Ez olyan, mintha Bartimeus nem kiáltott volna gyógyulásért, mivel óriási lehetőség adódott a koldulásra.
Ne engedd, hogy a mindennapi élet kívánságai arra ösztökéljenek, hogy elmulaszd Jézust, amint elhalad melletted ma. Dobj el minden koldus rongyot és cselekedj hívőként.
Ne engedd, hogy a mindennapi élet kívánságai arra ösztökéljenek, hogy elmulaszd Jézust, amint elhalad melletted ma. Dobj el minden koldus rongyot és cselekedj hívőként.
